Szent Miklós püspök ünnepe
December 6
Szent Miklós ünnepe összefonódik a hit védelmével, a hamisan megvádoltak, az utazók, katonák, kereskedők, zarándokok, a a férjhez menni vágyó leányok, szegények és gyermekek patrónusának tiszteletével.
A hagyomány szerint Krisztus után 245 körül született Anatóliában, Patara városában egy gazdag család gyermekeként. Szüleit korán elvesztetett és árvaként került nagybátyja kolostorában nevelkedett és a papi hívatást választotta.
Életét Myra városában folytatta, ahol alig harminc évesen püspökké választották. A Legenda Aurea szerint: amikor az korábbi myrai püspök meghalt a környék püspökei összegyűltek, hogy megválasszák az utódot. Éjszaka egyikük egy szózatot hallott: „Holnap délben állj a templom kapujába! Az első embernek, aki akkor belép, Miklós lesz a neve, őt szenteljétek püspökké.” Miklós eljött a templomba és amint előre megmondatott az égi szózat szerint megválasztották Myra püspökévé.
Közel 50 évig szolgálta Myra városát és környékét, mint püspök, aki minden vagyonát szétosztotta szegények, gyerekek és a bajbajutottak között. Tanított és az evangéliumi szeretet hirdette. Egyszerű emberként élt, a betegeket és szenvedőket segítette, árvákat felkarolt és veszélyben lévőket védelmezte, menedéket nyújtott nekik.
A hagyomány szerint 342 december 6-án halt meg Myra városában.
Az életét övező számos legenda alapján alakult ki az a ma is ismert személy, akinek egyénisége a Mikulás alakjának alapja. A Legenda Aurea több történetet is megemlít, ami Miklós püspökhöz kötődik.
Legendája legrégibb rétegéhez tartozik az az elbeszélés, mely szerint megmentett három ártatlanul vádolt katonatisztet. Ezeket koholt vádak alapján
bebörtönözték és halálra ítélték. Miklós azonban Nagy Konstantinnak megjelent álmában, és a katonákat megmentette a hóhértól.
Egyszer a vidéken éhínség volt, Myra kikötőjében pedig gabonával megrakott, nagy hajók horgonyoztak, és rakományuk a császári tárházak feltöltésére volt szánva. A püspök tárgyalni kezdett a hajósokkal, és azt javasolta nekik, hogy minden hajóról csak száz mérőnyi gabonát adjanak a városnak, bizonyára nem fogják észrevenni a hiányt a császári ellenőrök. A kapitányok hajlottak a szóra, és átadták neki a kért gabonát, de amikor megérkeztek rendeltetési helyükre, a rakomány éppen annyi volt, amennyit Alexandriában behajóztak.
Egy másik történet a szent okosságát mutatja, aki egymaga játszva szembeszáll a felbőszült Diána vélt bosszújával. Történt ugyanis, hogy Miklós püspök kivágatott egy szent fát, amelyet a nép Diána istennő tulajdonának tartott. A bosszúért lihegő Diána robbanó keveréket készített, és az utazókra bízta, hogy vigyék el Myrába, s mint áldozati adományt ajánlják föl Miklós püspök jelenlétében a templomban. Miközben azok a tengeren voltak, Miklós megjelent nekik, és fölszólította a zarándokokat, hogy a veszedelmes folyadékot tartalmazó korsót vessék a tengerbe. Megtették, s mikor a korsó a vízbe került, tartalma fölrobbant, és lobogva égni kezdett a vízen. Ezzel kinyilvánult a tervezett merénylet.
Megszámlálhatatlan azoknak a történeteknek a száma, amelyek a segíteni siető Miklósról szólnak, különösen gyermekek esetében. Az egyik ilyen történet szerint egy gonosz vendéglős elcsábított három iskolás fiút, majd megölte őket, és mint a húst szokás, só közé egy hordóba rejtette a holttestüket. Miklóst egy angyal figyelmeztette az esetre, mire ő megjelent a vendéglős házánál, föltámasztotta a gyermekeket és megbüntette a bűnöst.
Egy gyermektelen házaspár azért imádkozott a szenthez, hogy gyermekük lehessen. Mikor fiúk született és már fölcseperedett, atyja tengerre szállt vele, hogy hálából elvigyen a myrai Szent Miklós- templomba egy díszes fogadalmi kelyhet. Útjuk közben a gyermek éppen ezzel a kehellyel akart vizet meríteni a tengerből, beleesett a vízbe, és megfulladt. Az apa bár vigasztalhatatlan volt, a fogadalmát teljesíteni akarta, de a megígértnél sokkal egyszerűbb kelyhet tett az oltárra. Egy láthatatlan kéz azonban visszautasította a kelyhet, és lesöpörte az oltárról. Egyszer csak látja ez az ember, hogy a halottnak vélt kisfia beszalad a templomba, és elmeséli, hogy amikor beleesett a vízbe, Szent Miklós püspök vette az ölébe, és megmentette. Most már az igazi hálaajándékot tették le az oltárra.
Szent Miklós ,,ökumenikus” szent is, mert segített az akkoriban nem kedvelt zsidókon is, amikor keresztények hazug módon vádolták őket. Így esett meg egyszer, hogy egy keresztény adósa volt egy zsidónak, de nem akarta megadni tartozását, sőt tanúk előtt vallotta, hogy már régen visszaadott mindent. Amikor bírósági tárgyalásra került a sor, a hazug keresztény megjelent egy vándorbottal a kezében, amelynek belsőjét előzőleg kifúrta, és arannyal töltötte meg. Amikor esküt kellett tennie, átadta a botot a zsidó hitelezőnek, és megesküdött rá, hogy sokkal többet adott hitelezőjének saját kezébe, mint amennyivel tartozott. Utána pedig visszavette a botját. Miután a csel bevált, és megnyerte a pert, mint aki jól végezte dolgát, elindult hazafelé. Útközben azonban elálmosodott, ezért lefeküdt az út szélére, és elaludt. Egy arra haladó kocsi azonban átment rajta: elgázolta a csalót, és a kocsi kereke alatt eltörött a bot és előkerült a belsejébe rejtett arany. A zsidó hitelező visszakapta pénzét, de arra kérte Miklóst, gyógyítsa meg az elgázolt embert.
A mai hagyomány alapja a következő legenda: a kolostor szomszédságában élt egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betévő falatra is alig jutott. Volt neki három, férjhez menés elött álló lánya, akik azon vitatkoztak egy este, hogy mit tegyenek, hogy segíteni tudjanak családjuknak, és hogy a másik kettő férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök, és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy kesz
kenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és bepalánkolva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandalló szerű tűzhelybe száradni, és az pont bele esett.
Szent Miklós tisztelete a 6. században kezdődött el a keleti egyházban, Myra városában és Konstantinápolyban. Majd a 9. századtól kezdve a latin egyházban is elterjedt. A 10. század végén Theofanu császárnő réven Németországban is tisztelni kezdték, innen vették át a normannok Angliában és Franciaországban tiszteletét. Amikor ereklyéit 1087-ben az olasz városba, Bari-be vitték Európa szerte felvirágzott a Szent Miklós tisztelet.
Szent Miklós püspököt a 14 segítő szent közé sorolják az egyházban, aki a hit védelmezője, a hamisan megvádoltak, az utazók, katonák, kereskedők, zarándokok, a nők, a férjhez menni vágyó leányok, szegények és gyermekek patrónusának tiszteletével.
Forrás: