Az öröm igazi forrása, hogy a „Gazdánk” jött közénk. Nem valamit, hanem valakit kaptunk. János apostol egy élet elmélkedését önti bele evangéliumának prológusába, amikor azt mondja: Isten, a tulajdonos jött közénk, az Alkotó tért vissza káprázatosan szép alkotásába, hogy életét megossza velünk.

Isten nem valami kis vizitre érkezett a földre. A valódi megtestesülés igazi szolidaritás, hiszen Isten önmagán mutatja be, hogyan kell viselkedni, ünnepelni, meddig kell az életet ajándékozni. Isten emberré lett, és tanít minket, hogyan váljunk igazi emberekké.

Idő kell ahhoz, hogy Isten partnereivé fejlődjünk, hogy társai lehessünk, az ő folytatásai, hogy áldó kezei, dobogó szívek, a Teremtő szép gondolata legyünk a világban. Ezt akarta, ezért jött közénk. Nem pusztán látogatóba érkezett, hanem egyszer s mindenkorra folytatódni kíván az Egyházban, bennünk.

A mögöttünk hagyott karácsonyi ünnepekben igyekeztünk kedveskedni egymásnak kézzel fogható ajándékokkal, melyekben talán kicsit mi magunk is benne voltunk. Mindeközben Isten megadta nekünk a legnagyobb ajándékot, önmagát. Ez az ajándék tökéletes és felülmúlhatatlan. János evangélista keresi a szavakat, hogy körülírja: élet, világosság, kezdet, Ige.

„Az Ige testté lett.” Az Ige nem puszta szó, hanem cselekvés, tett és lét egyszerre. A görögök mindent fölülmúló bölcsességnek gondolták. Ám Istenünk egy piciny gyermekben rejtőzött el, hogy mindenki számára hozzáférhető és megtapasztalható legyen. „Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.” Valóban láttuk? Valóban láthatjuk Isten dicsőségét? Előfordul, hogy azért nehéz ezt megragadni, mert túlságosan is köztünk van, ám mi másutt keressük, a végtelenben. Miközben jelen van az életünkben, belevonódik, és belép a hétköznapjainkba. Aki megtapasztalja Isten dicsőségét, az Istenben él, tőle tanul szeretni, és rájön: az igazi ajándék az Ajándékozó befogadása és továbbajándékozása.

Legjobb terveink a közénk testesült Igére való teljes ráhagyatkozásból születnek meg. Akkor járunk sikerrel, amikor a világban, egymásban és önmagunkban felfénylik számunkra Isten éltető Igéjének világossága, szépsége, harmóniája. Amikor készek vagyunk bízni az Istentől adott lehetőségben, akkor nem kicsinyesen lázongunk, hanem bátran döntünk az élet mellett, melyet valamiképpen már megtapasztaltunk.

„És az Ige testté lett.” Testté lett annak ellenére, hogy tudván tudta a világ fájdalmas alakulását, és ismerte sötétségét.

„És közöttünk élt.” Kockázatot vállalt az Alkotónk azzal, hogy közénk jött, és ma is jelen van köztünk. Mindez remélni tanít minket. Az Ige megtestesülése arra hív, hogy őrizzük a reményt: Isten a világ végéig velünk jár, és otthont ígér nekünk.

Egy igen és a Szentlélek kellett ahhoz, hogy Isten szava, Igéje megvalósuljon Máriában. Az Isten tervére kimondott igenünk és a Szentlélek együttműködése teszi Isten szavát bennünk is életté. Mária befogadta Isten tervét, Isten Igéjét, és nekünk ajándékozta, amikor világra hozta Jézust. Máriában az Ige testté lett, bennünk az Ige tetté válhat, életté lehet.

Németh Norbert

Forrás: https://www.magyarkurir.hu/nezopont/a-biblia-uzenete-oromunk-forrasa