Felnémet története
A XI. században az Eger környéki falvakban vegyes, főleg magyar és szláv lakosság élt. Nyugat felé inkább vegyes, kelet felé főleg magyar lakta települések voltak. Nagy Lajos király idejében Felnémet jobbágyfalu lett, az egri püspökség földesurasága alatt. A XV. században a technika (elsősorban a tüzérség) fejlődése tette szükségessé a bástyás várak építését, mely több helyen – Eger vára is – a korábbi várformák átépítésével valósult meg.
A várak a váralja településekkel és települési agglomerációkkal a feudális korban igen jelentős településfejlesztő, népességkoncentráló tényezők és a gazdasági növekedés magterületei voltak.
A magyar gazdaság és településterület a X.-XIII. században fokozatosan terjeszkedett, a korszak végén a folyó- és patakvölgyekben (pl. Eger-patak, Tárkányi-patak, Almár-patak, Berva-patak), ezzel együtt behatolt a Kárpátok vidékére is. A XI.-XIII. században a földesúri birtokok jellegzetes üzemformái, a prédiumok helyenként önálló településként jelentek meg. Az Árpád-kori magyar falvak földbe ásott kunyhókból álltak, de a XII.-XIII. században terméskövet, vályogot, téglát, fát és nádat is használtak építőanyagként. Az Árpád-kori magyar falu négy térszerkezeti egységből épült fel, lakó- és munkahelyövezetekből. A legbelső egység a földházakból álló lakóövezet volt, majd sorban a központtól távolodva a faluszéli munkahelyek (szérű, kert, vízpart –Almár-patak), a kertalji „telkek” és a legelőterületek következtek. Ez a településszerkezet nyomokban a mai napig is fellelhető.
Miután Eger egyházi (püspöki) székhely rangot kapott a körülötte lévő települések, templomos falvak erőteljes fejlődésnek indultak köztük Felnémet is. Ez a progresszív fejlődés a XIV.-XV. században megtorpant a tatárjárás és a pestis járvány pusztítása miatt. Felnémetet sem kerülte el a csapás, olyannyira, hogy a lakosság nagy része elpusztult vagy elköltözött. A XIII. században telepesek érkeztek, akik nálunk nem gyakorolt speciális mesterségeket űztek.
A második újra telepítés 1711-1720 között történt. Az új telepesek Bélapátfalváról, Mezőtárkányból, Mezőkövesdről, Szendrőről, Szarvaskőből, Macunkából, Vécsről, Egercsehiből, Ormányból és a Jászságból származtak. Az egri püspökség jószágkormányzója által írt 1711-es beszámolóban „a patakon túl K-re” kifejezés Borsod megyét jelentette.1711 után a felnémetiek művelték Ceglédpuszta földjeit is, bár ennek egy részét a földesúr a saját majorüzeme számára visszatartotta. A földesúri juhtenyésztő majori üzem már 1720-22-től működött a faluban. 1763-ban Kassai Mihály juhászgazda gondozta itt a püspökség felnémeti juhait.
A XVIII.-XIX. században megjelentek az első vasipari körzetek, köztük a borsodi iparvidék. A Bükk első ipari őskörzete a Gyertyán-völgyben és környékén alakult ki, ahol hamuzsírfőzdék és az üveghuták működtek. Az ipari körzet és az Eger közötti ipari út Felnémeten keresztül haladt. A XVIII.-XIX. század fordulóján a borvidékeken is jelentőssé vált a pálinkafőzés. A XVIII. században az ét- (és világító-) olaj gyártására a len és kendermagot, csak később az 1820-as évektől használtak napraforgót. Az olajmalmok a fogyasztóközpontokba települtek. Az olajgyártásnak Egerben is jelentős központja volt. Emiatt Eger és Felnémet között nagy kiterjedésű kenderföldek voltak. Felnémeten azonban az 1820-as évek után is jelentős földművelési ágazat maradt a kendertermesztés, egészen a két világháború közötti időkig a Kender-dűlőn. Az Eger felé vezető út másik oldalán a Nagy-Laposon is kenderföldek voltak. Az 1870-es évektől a 70 km hosszú Eger-patak mentén az árasztásos öntözés módszerét alkalmazták, árkok segítségével a rét- és legelőföldekre vezették. Az 1875-ben fellépett szőlőbetegség a „filoxéra”, az 1880-as évek második felétől óriási pusztítást végzett a történelmi borvidékeken, köztük a Bükkalján is. A szőlőrekonstrukcióval és az alföldi telepítéssel együtt 1893-ban elkészült a magyarországi borvidékek első beosztása. A településeket 18 kiskörzetbe sorolták. Közülük az egyik az Eger-Visontai borvidék. A mezőgazdasági ipar kevés embert foglalkoztató ágazata a dohányipar volt, Eger az egyik legjelentősebb központnak számított.
A XIX.-XX. század fordulóján a mezőgazdasági művelésben a korábbi két- és háromnyomásos gazdálkodást a korszerű vetésforgórendszerek váltották fel. Felnémet a falvak között, továbbra is szőlő- és bortermelő településnek számított. 1961-ben csatolták végleg Egerhez.
A Szent Rozália Templom Története
A barokk templom 1715-ben, és 1746 és 1750 között épült G. B. Carlone tervei alapján. Berendezés jelentős része a fő- és mellékoltár, a szószék szintén a XVIII. század közepén készült.
Az olasz származású mester az egri püspök építésze volt.
A szentély mennyezetén Takács István freskója látható, a főoltárkép Szent Rozáliát ábrázolja, a tabernákulum eredeti barokk. A templom három harangjáról Kerékgyártó József mesélt. A legrégibb, a Rozália harang, 1882-ben öntötték, 242 kiló.
A hívek adományaiból csaknem egy évszázaddal később újraöntötték. A másik két harang 1926-ban készült, a felnémeti hívek és a Felnémeti Fogyasztási Szövetkezet anyagi hozzájárulásából. A következő Egri séta a Bazilikába vezet, a Könnyező Madonnához. Ez a séta negyedórával korábban kezdődik.
Méretei: alsó átmérője 81 cm; és 242 kg-ot nyom.
Paláston a névadó Szent Rozália, a kép kétoldali szövege: SZENT ROZÁLIA
Alatta pedig: EGYHÁZKÖZSÉGÜNK VÉDŐSZENTJE + KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK
Átellenben: ÖNTÖTTE WASLER FERENC 1882. BUDAPESTEN + FELNÉMETI HIVEK ADOMÁNYAIBÓL UJJÁÖNTÖTTE GOMBOS LAJOS HARANGÖNTŐ 1971-ben ŐRBOTTYÁNBAN
Méretei: alsó átmérője 56 cm; és 95 kg-ot nyom.
Paláston a névadó Szent Vendel képe.
Derekán, a képpel átellenben, egymás alatti sorokban dicsőítés és donátorok:
ISTEN DICSŐSÉGÉRE ÉS SZENT VENDEL TISZTELETÉRE A FELNÉMETI FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZET VEZETŐSÉGÉNEK ADOMÁNYÁBÓL SÜLE JÁNOS PLÉB. ELNÖK, SZARVAS ISTVÁN PÉNZTÁRNOK, BÓTA JÓZSEF KÖNYVELŐ IGAZGATÓK: RÓFUSZ ANDRÁS KÖZS. BÍRÓ, FARKAS FERENC, SZARVAS LAJOS, JAKAB SÁNDOR + FELÜGYELŐK: KORÓZS JÁNOS, EGED JÓZSEF, ERDÉLYI ISTVÁN, ERDÉLYI JÁNOS, FARKAS F. CSANK S. + KOVÁCS L. KORÓZS JÓZSEF, KORÓZS A. LÁNG S. NÉMETH A. SZARVAS J. ERDÉLYI BERTALAN BOLTOS 1926. évben. ÖNTÖTTE SZLEZÁK LÁSZLÓ HARANGÖNTŐ BUDAPESTEN.
Méretei: alsó átmérője 47 cm; és 50 kg-ot nyom.
Paláston a névadó Szent Rókus kép.
Derekán, a képpel átellenben, egymás alatti sorokban dicsőítés:
ISTEN DICSŐSÉGÉRE ÉS SZENT RÓKUS TISZTELETÉRE ÖNTETTÉK A FELNÉMETI HÍVEK 1926. ÖNTÖTTE SZLEZÁK LÁSZLÓ HARANGÖNTŐ BUDAPESTEN.
Forrás:
• DOBOS, A.-PELYHE, T.-KISS, N. (szerk.) (1998): Felnémet és a Csurgó-völgy természeti és kultúrtörténeti értékei
• FRISNYÁK, S. (1995): Magyarország történeti földrajza – Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp.
• MAROSI, S. – SOMOGYI, S. (1990): Magyarország kistájainak katasztere I.-II., MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest
• SOÓS, I.: kéziratok, Eger
• ZILAHY, A.: kéziratok, Szilvásvárad
• WELLNER I. (1981): Eger-Panoráma. Magyar városok-Panoráma, Budapest
• Heves Megyei Levéltár gyűjtései – Eger
• Dobó István Vármúzeum, Adattár – Eger
• https://mindenamieger.blogspot.com/2016/06/eger-felnemet-telepules-es-tajtortenete.html
Galéria
Képek a Felnémeti templomról