Szarvaskő Egertől 11 km-re, Szilvásváradtól 17 km távolságra, a Bükk nyugati pereme alatt elterülő völgykatlanban, az Eger-patak mentén fekszik. A település kivételes szépségét a fekvésének köszönheti. A falun észak felé áthaladva a patak, az országút és a vasút egészen közel kerül egymáshoz, egy festői sziklaszurdokban haladnak tovább a hegyek között. A sziklaszoros keleti oldalán található a várhegy, a nyugati oldalán pedig a meredek, párnaláva sziklákkal kialakult Keselyű-hegy, amely oly mértékben összeszűkíti a völgyet, hogy az országút és a patak egy függőlegesen levágott sziklafal alatt, az Eger–Putnok közötti vasút pedig két hídon és két alagúton tud áttörni észak felé, a Felvidék irányába.

Kupola Szarvaskő

         Szarvaskő helynevének eredete nem is a településhez, hanem az északról föléje magasodó sziklahegyhez (mai nevén a Várhegyhez) kapcsolódik, amelynek elnevezése részben mondákból, részben írásos történeti dokumentumokból, részben az emberek által megfigyeltekből, tapasztalatokból fakad. Az egyik legenda szerint a sziklahegy neve onnan származik, hogy egy vadászoktól és a kutyáiktól üldözőbe vett szarvas a későbbi vár helyén annyira megszoríttatott, hogy e nemes állat ijedtében a szikla csúcsáról a mélységbe ugrott, és innen nevezték el a sziklahegyet Szarvas-kőnek. A vár alatt felépülő kis települést már 1330-ban Kerekkő-váraljának, illetve Püspökvár-aljának nevezték. 1570-ben a község neve már Zarwaskew-alja (Szarvaskő-alja), 1773-tól kezdődően pedig egészen 1984-ig Szarvaskő. 1985-től 2002-ig Eger-Szarvaskő, 2003-tól pedig újra Szarvaskő néven lesz önálló önkormányzattal rendelkező település.

Szarvaskő alapítási évéről nincs pontos adat, mivel az egri levéltár a történelem folyamán többször megsemmisült. A település a környékével együtt hosszú időn át egészen 1945-ig az egri püspökség, ill. érsekség birtoka volt. Első magyar lakosai Szalaházy Tamás egri püspök (1217–1224) vagy II. Kilit (Clétus) egri püspök betelepített hajdúlegényei voltak, akik a szarvaskői jövedelmes vámszedőhely feladatainak ellátását, védelmét és az odavezető út karbantartását végezték. Az 1220–1230-as években a megye egyik legfontosabb útja az Eger-patak völgyén keresztül vezetett Budáról Hatvanon és Egeren át az alsó-magyarországi bányavárosok felé. A kereskedelem megindulásával együtt járt a vámszedőhelyek kiépítése is.

         Az 1241. évi tatárdúlás elnéptelenítette a Kerekkő alatti kis települést, és a környező településeket is. Az újabb betelepítések 1248 után történtek, amikor újra működésbe lépett a vámszedőhely, és megkezdődött a vár építése. A vámhely még 1558-ban is jól jövedelmezett, de a vám jövedelme 1577-re már annyira lecsökkent, hogy Radéczy István püspök (1572–1586) megszüntette. A szarvaskői vám 350 évig működött gazdaságosan. Szarvaskő középkori története szorosan összefüggött várának sorsával. A várat először az egri káptalan 1295. évi határjáró oklevele említette; a helység határán túl ekkor a bátori terület volt található. Az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzék felsorolásában szerepel plébániája is, sub castri episcopi név alatt. 1438-ban várnagyát is említették, aki egyúttal az egri püspökség tisztje is volt. 1527-ben Szapolyai János király a várat és az alatta fekvő falut Erdődi Simon egri püspöknek adományozta, aki testvérét, Pétert tette meg várnagynak.

Eger 1527-ben I. Ferdinánd birtokába került. 1530-ban Szarvaskő várnagya a Ferdinánd-párti Horváth Ferenc lett, aki a vár összes tartozékait elfoglalta. Az I. Ferdinánd által kinevezett Szalaházy Tamás (†1536) egri püspök kénytelen-kelletlen belenyugodott ebbe a helyzetbe, az elfoglalt püspökségi javakat zálogba adta Horváth Ferencnek. A rendek az 1545. évi országgyűlésen a szarvaskői vár lerombolását határozták el, és kimondták, hogy a vár jövedelmeit az egri vár fenntartására fordítsák. 1549-ben, Oláh Miklós egri püspökké történt kinevezése után Horváth Ferenc átadta a szarvaskői várat Dobó Istvánnak, aki Szarvaskőre Szalkay Balázst nevezte ki várnagynak. 1558-ban Verducz Antal, az újonnan kinevezett egri püspök vette birtokába a várat, és várnagyul Gadóczy Gábort nevezte ki.

         1596-ban, Eger eleste és a szerencsétlen kimenetelű mezőkeresztesi csata után Gáll János várnagy az őrséggel együtt megfutamodott, elhagyta a várat, így Szarvaskő ekkor a törökök kezébe került, és innentől a hatvani szandzsákba tartozott. „Kormos János (balatonyi) a szarvaskői vár parancsnokát, egy híres, vitéz török béget, midőn az rablásairól várába visszatért, a mónosbéli szorosban fiai, unokái és rokonaival megtámadván, azt párbajban legyőzte s fejét úgy levágta, hogy az lábaihoz hullott. E fejet aztán János, hogy meg ne rothadjon, besózta s személyesen felvitte Bécsbe a királyhoz, honnan hazatérve, a szarvaskői törökök meglesték s ugyanott, hol ő a béget megölte, felkoncolták, s később egyik fiát karóba húzták.” (Borsod megyei levéltár 1745-1749.-i vizsgálat). A vár egészen 1687-ig maradt török kézben, amikor a törökök Dória János hadainak közeledtére belátták az erőd tarthatatlanságát, és odahagyva a várat, Egerbe vonultak. Eger visszavétele után a vár ismét az egri püspökök birtokába került. Ide vonult vissza 1710-ben Telekessy István egri püspök, aki II. Rákóczi Ferenc alatt oly nevezetes szerepet játszott. Miután püspöki méltóságától megfosztották, itt készítette védőiratát, melynek eredményeképpen, a pápa közbenjárására, visszakapta főpapi székét. Ettől kezdve a helység 1848-ig az egri püspökség, majd érsekség földesúri hatósága alá tartozott. Szarvaskő a születésétől kezdve több mint 600 éven át, egészen 1863-ig az egri püspökök, illetve 1804-től az egri érsekek jobbágyfaluja volt.

         Eger kereskedelmében évszázadokon át súlyos problémákat okozott, hogy az észak-déli irányú útjai nehezen járhatóak voltak. A legrövidebb, legkönnyebben járható összeköttetést az Eger-patak völgye kínálta, de ez az út a szarvaskői sziklaszurdokban átjárhatatlan volt, így az igaerővel vontatott szekérkocsis forgalom itt kiszorult a völgy két oldalára. Az egyik átjáró az Eger-patak nyugati oldalán, a Töviskes-völgyön át vezetett a felnémeti és a szarvaskői határvonalak mentén, az Almár-völgy és a Szénkő-völgy közötti hegygerincen, Egercsehi és Bocs felé, az Eger-patak völgyén át Mónosbél irányába.

         A másik átjáró az Eger-patak völgyében vezetett egészen Szarvaskőig, ahol a vámszedő hely is volt, és ezen keresztül fordult a Gilitka-patak völgyébe, majd onnan a Nagyakasztófa-dombon és a Köves-bércen át a Gilitka-kápolna és a Telekessy-ház érintésével jutott el Bélapátfalvára, illetve Mónosbélbe. Ez az út a 18. század közepétől vette át a forgalom jelentős részét, egészen a Pyrker-út megépítéséig. Az 1840 előtt hegyen-völgyön átvezető erdei utak helyett Pyrker János László egri érsek 1839-ben az Eger-patak szűk, félkörívben kanyarodó völgyében robbantásokkal vájatott szekérutat. A szarvaskői sziklaszurdokban 140 m hosszúságban robbantották le a sziklafalat, jelentősen lerövidítve az utat észak felé.[15] A nemes kezdeményezés megvalósítójára a mai napig fennmaradt emléktábla emlékezteti az arra haladókat ott, ahol ma a 25-ös számú főút vezet keresztül.

         1908-ban a Pyrker-úttal csaknem párhuzamosan építették ki az Eger–Putnok gőzüzemű vasútvonalat. Az első vonat hivatalosan a megnyitáskor, 1908. szeptember 12-én haladt át Szarvaskő vasútállomásán, amely már 1907-ben elkészült. A vonalon három alagút épült, amelyből kettő (76 m és 156 m hosszúságban) Szarvaskőn vezet át. Az állomás 1996. május 16-án teljesen bezárt, és csak táblás megállóhely maradt (rövidke kiszolgáló útja, amely a 25-ös főútból ágazik ki, a 25 303-as számozást viseli). Jelenleg naponta négy pár személyvonat közlekedik.

Szarvaskő plébániáját az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzék, Sub Castro Episcopi (püspökvár alatti) megnevezéssel illeszti be felsorolásába. Ennek a 14. századi tizedjegyzéknek alapján Szarvaskő első fatemplomának védőszentje, a késő középkor legnépszerűbb francia szentjeinek egyike, Szent Egyed volt. Ezért a falu búcsúnapja ekkoriban szeptember 1-én volt. Szarvaskő plébániájáról ettől kezdve, egészen 1705-ig nem maradt fenn írásos dokumentum. A falu imaházát 1732-től említi írásos forrás. 1767-ben az egri püspök-földesúr, Eszterházy Károly engedélyével épült fel az új fatemplom, amelyet a falu Nagyboldogasszony tiszteletére emelt. Ezért ekkoriban – a katolikus egyház legnagyobb Mária-ünnepén – minden év augusztus 15-én tartották a szarvaskői búcsút. A templom kicsi, szűk, fa karzattal, orgona, keresztkút és sekrestye nélküli volt. A különálló, ugyancsak fából készült haranglábban két harang volt. 1705-ben állították fel a felsőtárkányi plébániát, Felnémet és Szarvaskő fíliával amelyek 1789-ig tartoztak Felsőtárkányhoz. Ekkor történt ugyanis, hogy 1789-ben újra felállították az önálló felnémeti plébániát, Szarvaskő fíliával. Ma ismét a felsőtárkányi plébániához tartozik.

Az 1767-ben épült szarvaskői fatemplom, az 1810-es évektől egyre rosszabb állapotba került. 1819-ben kidőlt a templom kapuja, 1838-ra pedig már életveszélyessé vált. Az akkori plébános új templom építését kérte az egri érsektől, Pyrker János Lászlótól, aki 1840-ben kezdte el az új templom építését. Bár Povolni Ferenc egri építőmester már 1810-ben elkészítette a terveket, amelyben egy kicsiny, de igen magas építészeti színvonalú, kupolás körtemplom építését javasolta. Pyrker érsek azonban egyszerűbb, de nagyobb templomot akart, és ezt Strelmeinwöger Mihállyal, az egri főszékesegyház építőmesterével terveztette és építtette meg. A kőfaragó munkákat Benkovics Mihály és Ledek Antal egri mesterek végezték. A templomot 1845-ben szentelték fel, Keresztelő Szent János születése tiszteletére. Ettől kezdve a szarvaskői búcsú napja június 24.

Domboldalon álló, egyhajós, északkeleti homlokzati középtornyos, egyenes szentélyzáródású templom, a szentély déli oldalán féltetős sekrestyével.[1] A toronytest délkeleti oldalán az övpárkány alatt egy négyzetes ablak található, az övpárkány felett pedig mind a négy oldalon fazsalus, félköríves toronyablakok helyezkednek el. A templomtorony teteje, bádog lemezzel fedett, négy élű boltozatos sisak. A templomhajói részen, a déli és az északi oldalhomlokzat azonos. A széles falsávok között nagy félköríves ablakok, ami a szentély oltári részén, kisebb méretben, de mindkét oldalon megismétlődik.

A főoltár nem hiteles források szerint a felnémeti templomból származik. A főoltárkép félkörös alakú, ökörszemes keretben, Jézus Keresztelő Szent János általi megkeresztelését ábrázolja a Jordán vizében. Jézus vörös drapériába van burkolva, mellette Keresztelő Szent János lila ágyékkötőben. A háttérben bokros, fás táj, fent, lebegő angyalok között az Atya Isten és a galamb látható. Az oltárképet olajvászon Balkay Ferenc festette 1844-ben. Az oltárasztal szarkofág alakú, gazdag rokokó fafaragással, ami fehérre van festve, középen Barkóczy Ferenc egri püspök címere látható. A szentély lépcsővel emelt, szűkebb és szintén négyzetes, a hajó kialakítását ismétli. A hajót a szentélytől egy tompa kosáríves diadalív választja el. A padok egyszerű tölgyfa padok két sorban.

A szószék tölgyfából készült egyszerű, hengeres kosárral és kúpos hangvető tetővel, klasszicista stílusú, aranyozott szegélysávokkal. A hajó négyzetes alaprajzú, csehboltozattal fedett. A hajó bejárat felőli oldalán található a karzat. A kórus egyenes mellvédes, amely két pillérre támaszkodik. Az orgona lábfújtatós, fémsípos faorgona, amelyet 1914-ben kapott a templom. Az orgonát a 20. század közepén, a Szarvaskőről elszármazott Cseh István orgonakészítő mester restaurálta

A templom tornyában két harang található: a nagyharang vállánál palmetta-szövedékes gyűrű alkot fonadékot. Köpenyén pedig biedermeier koszorúban a következő felirat olvasható: „Öntötte Karbetsch Márk Egerben.” A harang másik oldalán kálváriacsoport domborműve látható. A nagyharang a 19. század közepén készült, de 1988-ban megrepedt és újra kellett önteni. Az új nagyharang felirata: „Isten dicsőségének szolgálatában megrepedt harangot, Keresztelő Szent János tiszteletére újra öntették a Szarvaskői róm. kat. hívek 1963-ban, Bucsák István harangöntővel Őriszentmiklóson.” A kis harang felületén semmilyen felirat nincs.

Az ugyancsak klasszicista stílusban épült egri székesegyház, az eredeti tervek szerint négy toronnyal épült volna meg, de végül is csak két toronnyal készült el. Nem hiteles forrás szerint az elmaradt két torony költségéből épült fel Szarvaskő új kőtemploma.

Forrás:

Műemlék jegyzék: Bardoly István & Haris Andrea: Magyarország műemlékjegyzéke Heves megye, Kulturális Őrökségvédelmi Hivatal (magyar nyelven), 138. o.
Tóth István. Szarvaskő Egy csepp Magyarország, egy tenyérnyi haza – Szülőfalum természetrajza, története és néprajza. Szarvaskő Község Önkormányzata, 90–92. o.
Műemlékem.hu: Római katolikus templom, Szarvaskő.